A járvány következményei Norvégiából nézve

0

Közhely, de ettől még alighanem igaz, hogy minden rosszban akad valami jó. Nincs ez másként az életünket jelen pillanatban évtizedek óta nem látott módon felforgató új koronavírus-járvánnyal sem. Persze sok függ attól is, miként reagálunk a körülöttünk zajló eseményekre hosszú távon. Akár úgy is felfoghatjuk, hogy egy globális próbatétel ez, amire a mi életünkben még nem volt példa. Vajon innentől ez rendszeres lesz? – tette fel a kérdést a Norvég életünk szerzője.

„Tanulhatunk például, hogy hogyan viselkednek a különböző társadalmak, mennyire fegyelmezettek (már olvasni is ilyen cikkeket, hogy az ázsiai országok lakói sokkal inkább tudnak társadalmilag gondolkodni, mint például az európai népek), mennyire lehet számítani az adott közösség összetartására, mennyire szarunk bele, kivel mi fog történni.

Vagy, hogy egy ilyen világjárvány mennyire fogja taccsra tenni a gazdaságot, hol mekkora károkat fog okozni, melyek azok a területek ahol (turizmus) semmi esély sincs ilyen esetben a károk enyhítésére.

A gazdagok a feleslegesen összeharácsolt vagyonukkal vajon fognak valamit visszatörleszteni a társadalom nagylelkűségének? Ez tudom, erős így ebben a formában, de attól még szerintem igaz.

Itt jön el az igazság pillanata, hogy mik azok a foglalkozások, illetve ágazatok, amelyek kellenek a társadalmak, az élet, a Föld működéséhez. Mi a luxus (turizmus, ha így nézzük tök fölösleges, szinte csak a baj van vele), mi az, ami nélkül simán tud élni az ember.

Jó, nem olyan egyszerű ez, mert vannak összefüggések, van, ami függ a másiktól, de belátható, hogy leginkább a szolgáltatóipar az, ami nem szükséges az élethez.

Az egy luxus ilyen téren, tehát kell sajnálni? Kell megmenteni, még ha rengetegen is dolgoznak benne? Mert mit mondjon akkor egy olyan valaki (orvos, kutató, ápolónő, rendőr, tűzoltó, tanár, földműves, élelmiszergyártó, stb., de a politikus nem) akinek igencsak nagy felelőssége van a társadalom működésében, mégsem ennek megfelelő (tudom a piac szabályoz, persze, mert nincsen megfelelően szabályozva, a tőkésréteg a befektetők diktálnak, nem a társadalom a politikusokon keresztül – vagyis a politikusok nem jól végzik a dolgukat) a megbecsülésük mértéke erkölcsi és anyagi értelemben.

Sok-sok kérdésre fogunk válaszokat kapni, remélhetőleg a társadalom nagy része akár másképpen fog nézni ezekre a szakmákra is (tudom, hogy csak egy rövid pillanatig, aztán minden visszatér majd a régi kerékvágásba – hacsak ezek a járványok nem lesznek gyakoribbak), és talán valamiféle értékrendváltozás is bekövetkezik majd, bár csodálkoznék, mert mindent a reklámok, a média, a divat és az emberi önzőség fog továbbra is uralni.

Nem tagadom, nem bízom a társadalmak általános értékrendjében, talán mert nem vallom magaménak, és így sokkal nehezebb. Valamiféle mániámmá kezd válni a széllel szemben hugyozás. Elsőnek nagyon jó ötletnek tűnik, lehet, amíg még meleg, majd meglátom mi lesz utána, ha már fázni fogok tőle.

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

De ami már most biztos, hogy egy ilyen járvány a klímának jót tesz. A természet egy picinyke friss levegőhöz jut. Ilyen lenne egy totális átállás a zöld energiákra, és ha a repülés jelentősen korlátozva lenne, az emberek nem vennének rengeteg felesleges holmit (tengeri szállítás jelentős csökkenése).

Ellentmondás ugyanakkor, hogy a jelentős fosszilis energiakereslet csökkenése okán bekövetkező áresés miatti egyéni közlekedést (hiszen olcsóbb az üzemanyag, többet tudok havonta vásárolni, többet tudok autózni például), hogyan lehet kordában tartani.

Egyéni felelősséggel (ki hiszi ezt el, a többség szarik erre, lásd társadalmi értékrend) vagy politikai akarattal. Elektromos autók és vagy a nem az autó birtoklásának a büntetésével (adók, kötelező biztosítás), hanem mindezek az üzemanyagba való beépítésével lehetne.

Vagyis, minél többet autózom, annál többe kerül (ez eddig is így volt) viszont sokkal inkább a kilométerek fájnak, és sokkal jobban, nem a birtoklás. Igazságos, és pont ezért így lenne korrekt.

De visszatérve az eredeti kiindulási ponthoz, és a fent említett íráshoz.

Turizmus.

Hát az beállt a földbe, és milyen jó! Milyen jó mindenkinek, kivéve azoknak, akik a turizmusból élnek, meg azért az ország is elesik egy jelentős bevételtől ezáltal. De sokkal többet nyer, mert a turizmus ebben a formában hosszú távon nem fenntartható.

A helyieknek már kifejezetten taszító. Emelkednek az árak, kitúrják a befektetők ezáltal őket a saját környezetükből, vagy mert nem lehet normálisan közlekedni, élvezni a saját életteret.

Nem csoda hogy ilyenkor a helyi szabadidejében máshova vágyik, így gyakorlatilag egy helycsere következik be a szabadságolások idején. Ez a klímának nagyon nem jó.

Okés, értem én, hogy jó világot látni, de sokkal jobb a földet a jelen állapotában megtartani, mint az egyéni érdekek/téves vágyak összeadódásaként tönkretenni.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el, érdemes.

Share.

About Author

Leave A Reply