A japán email borzalmai

0

Egyre több és egyre furcsább dolgok derülnek ki a japánokról, például hogy igénytelen a weboldalak, és a távol-keleti országban élő Tshabee jóvoltából most az is, hogy komoly gondok vannak az emailekkel is.

„Minden nap találkozom velük, és minden alkalommal síró-hányó görcsöt kapok tőlük. És most az utóbbi időben a rengeteg (azaz kettő) külföldi útnak köszönhetően annyira egyértelmű összehasonlítást kaptam az arcomba, hogy muszáj megosztanom…

Tudniillik mindkét alkalommal megvettem a repjegyet annak rendje és módja szerint, másképp nem nagyon lehet messzire jutni Japánból ugyanis.

Gyakorlott repjegy vásárlók gondolom tudják, hogy a virtuális pénztártól való távozás után két email szokott jönni: az első egy megerősítés a vásárlás megtörténtéről, aztán pár perccel / órával később postafordultával jön az e-ticket (azaz maga a repjegy), amivel a zsebben már bátran mehet a check-in pulthoz az ember a reptéren (vagy az adott társaság weboldalán).

Na ennek az e-ticket-es email-nek fogom most bemutatni két változatát. Az első egy (ha minden igaz) holland származású oldalról van, a második pedig egy Japánban elég népszerű japán online utazási irodától.

A holland iroda e-ticket-es emailje attól eltekintve, hogy japánul van (bocsi), valószínűleg nincs benne túl sok szokatlan az európai szemnek. Felülről kezdve jön rögtön a weboldal neve egy logóval, aztán leírják, hogy az e-ticket-et csatolták az emailhez, győződjek meg róla, ha nem hiszem el.

Aztán jön egy kis figyelmeztetés, hogy senki ne hagyja otthon az útlevelét, meg a TB kártyáját (kíváncsi vagy, vajon van-e valaki, aki még emlékszik erre a poénra?…), majd a kisatírozott foglalási szám.

Aztán a következő részben van egy link a foglalás módosításához, meg leírják még, hogy mi mindenre költhetek pénzt, ha nagyon szeretnék. Majd jön még egy kis reklám, némi céginfó, meg csatolmányként maga az e-ticket!

Két kattintással később meg már kezemben tartottam a kinyomtatott jegyet. És ezzel a végére is értünk. És voltak benne színek. Meg képek. Meg ikonok, meg gombok, amikre lehet klikkelni. Vagyis volt benne: dizájn!

És hogy néz ki ehhez képest a tévében reklámozott japán email? A dizájn már első ránézésre is a minimál stílust követi, és igazából akárhányadik ránézésre se lesz jobb…

Mintha valakinek az országban egyszer régen megtetszett volna az ascii-art, de a többiek már csak annyit tudtak átvenni belőle, hogy “egyenes vonal”… Ja igen, meg „pontozott lista”.

De azt sem bízzák ám rá egy holmi szövegszerkesztőre, mindenki magának irkálja be a kis pontokat. Vagy négyzeteket, háromszögeket, vonalakat, attól függően, hogy éppen milyen napja van.

Tartalmát tekintve egy reklámmal indul: ha most foglalok náluk szállást, akkor akár 70%-os kedvezményt is kaphatok. Valahol. De nincs az az isten, hogy én a hozzá tartozó meztelen URL-re kattintsak. (…)

Aztán jön a megerősítés, hogy sikerült elkészíteni az e-ticketemet, csak be kell lépnem a felhasználómmal a weboldalukon. Ja igen, mert ha nem adom meg az összes személyes adatomat, és regisztrálok felhasználóként, eleve nem foglalhattam volna jegyet…

Rögtön utána persze szép dizájnos gomb (vagy legalább egy csupasz link) helyett egy figyelmeztetés jön, hogy néhány reptéren kinyomtatott papírok kellenek, nem elég a telefonon megmutatni. Aztán még egyszer leírják, hogy mindenképp legyen mindenkinél egy kinyomtatott példány, mert a fáknak már úgyis mindegy. Utána jön két újabb link a faq-ra, amiből igen, az elsőnek sikeresen bedőltem…

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Mert a szövegkörnyezetből csak az e-ticket, meg a nyomtatás szavak japán verzióját olvastam csak el, és én hülye azt hittem, hogy azon a linken majd gyorsan ki tudom nyomtatni magamnak a cuccost. De sebaj, most már legalább tudom, hogy hogy kell PDF-et nyomtatni.

És alatta jön végre az URL a weboldalra, ahonnan letölthetem a doksit ahol beléphetek a felhasználómmal, majd jópár reklám és lehúzós plusz szolgáltatás elhárítása után eljuthatok egy olyan oldalra, ahonnan aztán már tényleg letölthetem a doksit!

„Áhh, révbe értem!” – gondolná az egyszeri felhasználó, ám az emailnek még koránt sincs vége! Utána jön ugyanis egy halom random információ a checkinről, meg arról, hogy fenntartják a jogot az utazás időpontjának megváltoztatására. (…)

Összefoglalásképpen pedig az jön ki, hogy amit a holland (és az ott dolgozó kelet-európai) kollégák reklámmal meg dizájnnal együtt összehoztak kb. 5 mondatból, azt a japán változatban sikerült belezsúfolni 85 sorba.

Természetesen az összes üres sor és ascii-art törlése után megmaradt tömény szövegről beszélek. Közte 17 különböző csupasz URL-lel, amik közül a user-nek kell megtippelnie, hogy melyik rejti a repjegyét. Tisztára, mint régen a Zsákbamacska a Rózsa Gyurival, mi? 😀 (Na ki emlékszik még rá? :D) Csak itt legalább van három is, ami a főnyereményhez visz. 😀

Ha most valaki azt hiszi, hogy ez csak egy kiragadott példa, azt ki kell, hogy ábrándítsam. Akármilyen japán szolgáltatótól, cégtől, banktól, másik banktól kapok emailt, kivétel nélkül mind ugyanígy néz ki.

Egész egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs az egész országban egyetlen dizájner se, aki látott már színeket, meg képeket legalább… hmm… képen… Aztán meg csodálkoznak (megint), hogy soha nem olvasom el egyiket sem. A belső céges email-eket is beleértve.”

A teljes írás itt található.

Készpénz nélkül Japánban?

Share.

About Author

Leave A Reply