A japán egészségügy pénzügyi bugyrai

0

Nem is olyan régen az ázsiai országban élő Tshabee írta meg, hogyan is néz ki belülről egy japán kórház. (Aki nem olvasta volna, az a poszt alján linkelve megtalálja.) Akkor nem esett szó a távol-keleti ország egészségügyének anyagi oldaláról, most ezt pótolja ugyanő. (Elöljáróban annyit, hogy most, 2020 január elején 1 jen 2,7 forint.)

„Ahogy a múltkor ígértem, a kórházak után írok egy picit az itteni egészségügy finanszírozási oldaláról is. Egy (nem japán) barátom egyszer azt mondta, hogy a japán egészségügynek van a világon az egyik legjobb ár-érték aránya. Nyilván ettől még a minőséget meg kell fizetni, és most azt fogjuk körbejárni, hogy hogyan…

Először is talán a biztosítók felől érdemes kezdeni. „Biztosítók” – így többesszámban, mivel több is van belőlük. Gyakorlatilag minden cég választ közülük egyet, amelyikkel leszerződik. (Nem tudom mi alapján, az is lehet, hogy az adott cég fő profilja alapján jelölnek ki egyet…)

Onnantól a cég összes alkalmazottja az adott biztosítóhoz lesz bejelentve. Mind a határozatlan, mind a határozott idejű alkalmazottak. Aztán ha valakinek vannak eltartottjai, pl. gyerekei, akkor az eltartottak is automatikusan bekerülnek az ő biztosítása alá.

Elég sok ember viszont nem hagyományos alkalmazotti státuszban van, hanem egyéb foglalkoztatási formában, az ő esetükben nem tudom, mi a helyzet. De gyanítom, hogy nekik saját maguknak kell intézni a biztosításukat.

Mennyit kell fizetni?

A TB-járulékot ugyanúgy vonják a fizetésből, mint otthon. Az összege talán arányos a havi fizetéssel, nem tudom pontosan, hogy számolják ki. Azt tudom, hogy én most kb. havi 20 ezer jent csengetek ki erre.

Mit kapok ezért cserébe? A biztosító kifizeti az összes orvosi ellátásom 70%-át. A maradék 30%-ot meg saját zsebből kell kifizetni a kórházból való távozás után.

Annak nyilván nem örülök, hogy „fizetni kell érte”, annak viszont igen, hogy ezzel azért tudatosítják az emberekben, hogy semmi sem „jár” csak úgy, ha egy szolgáltatást igénybe vesznek, akkor az pénzbe kerül.

Úgy érzem, hogy fenntarthatóbb a rendszer annak köszönhetően, hogy láthatóvá, és érezhetővé teszik a költségek egy részét az egyszeri polgárok számára is.

Mi a helyzet a súlyos betegekkel?

Persze azokról sem feledkezik meg az állam, akiknek egy komolyabb betegség (pl. rák) miatt a gatyájuk is rámenne a kórházi számlákra. Őket csak egy bonyolult nyomtatvány kitöltése, és elbírálása választja el attól, hogy hivatalosan is kb. „súlyos betegnek” nyilvánítsák őket.

Aki ebbe a státuszba kerül, annak az önrésze 30%-ról rögtön 10%-ra esik, és maximálják az általa fizetendő összeget bármilyen egészségügyi ellátásra. Valahol havi 10-20 ezer jen környékén, azt hiszem. Van egy volt kollégám, aki végigjárta ezeket a lépéseket, ő okosított ki erről úgy majdnem két éve…

Mi mennyi a kórházakban?

A kórházak díjszabását elnézve úgy látom, hogy kórháza válogatja, hogy miért mennyit kér el. Összehasonlításképp egy influenza elleni oltás úgy 3-4 ezer jen körül mozog intézménytől függően.

Ez viszont egyben rögtön egy olyan dolog is, amit munkahelytől függően vagy támogat az adott cég biztosítója, vagy nem. Szerencsére, ahol én dolgozom, ott ez „ingyen” van.

Vagy itt egy másik példa a költségek érzékeltetésére: a feleségem legutóbbi kéthetes pihenése tokkal-vonóval, infúzióval, alapvizsgálatokkal (főleg labor) együtt kb. 160 ezer jenbe került, amiből 17 ezer volt a kaja.

Ez a 30%-os önrész. Ki lehet belőle számolni, hogy mennyi volt a 100%. Bár úgy néztem, hogy az egy picit drága hely, más kórházakhoz képest.

Tíz perc beszélgetés 1000 jen

Aztán előszedtem a saját régi kórházi papírjaimat kíváncsiságból. Ezekből az derült ki, hogy annak idején úgy 6000 jent fizettem egy MRI-re, illetve 540-et arra, hogy egy órán át monitorozták az agyamat.

Bár mindkétszer felszámítottak még plusz díjakat, hogy ha már egyszer bementem, otthagyjak még párezer jent.

Amúgy meg minden alkalommal úgy egy ezresbe kerül, hogy 10 percig beszélgetek az orvossal Shinjukuben. Így visszanézve nem is olyan vészes. Bár azért mindig szívom a fogam, amikor a 10 perces beszélgetés után kézhez kapom az aktuális kórházi számlámat. Hiába, elég drága gyógyszeren élek…”

Két hét egy japán kórházban

Share.

About Author

Leave A Reply