A hazatérést is meg kell tanulni

0

Tényleg mindenkinek van határátkelő rokona vagy ismerőse? Mennyire vált a mindennapok részévé a határátkelés és vajon ugyanígy megszokjuk majd a hazatérést (és az esetleges újbóli külföldre költözést) is? Kudarc a hazatérés? Ezekről a kérdésekről is beszélgettem Hárs Ágnessel, a Kopint-Tárki vezető kutatójával és Simon Dáviddal, az ELTE oktatójával, kutatójával, akik a határátkelés legismertebb magyarországi szakemberei közé tartoznak.

A beszélgetés apropója egy most folyó, átfogó kutatás, melynek célja minden eddiginél pontosabb képet nyújtani a határátkelésről. (Ebben ti is segíthettek, hogy miként, arról a poszt végén olvashattok részletesebben.) A kutatók – a blog szóhasználatához alkalmazkodva – a határátkelő kifejezést használják a tudományos szóhasználatban szokásos elvándorló helyett.

Tényleg mindenkinek van határátkelő rokona vagy ismerőse? 

Az a közvélekedés, hogy szinte minden magyart érint a határátkelés, hiszen akad olyan rokona, ismerőse, aki külföldön él vagy élt. A kérdés csak az, hogy vajon ez a vélekedés igaz-e.

Hárs Ágnes szerint a nagy átlagot nézve akár még igaz is lehet, ugyanakkor vannak olyan régiók, társadalmi csoportok, amelyeket kevésbé ér el az elvándorlás. Jellemzően ilyenek a nagyon szegények, az elzárt helyen élők és az idősek.

Ettől még a probléma valós, különösen, hogy a legérzékenyebb, leginkább a jövőt támogató csoportok (azaz a diplomások, a fiatalok) mennek el, ami halmozott problémát jelent.

Simon Dávid példát is hozott: azt mondta, még őket is meglepte, hogy míg a Dél-Dunántúlról viszonylag magas a mobilitás, a Duna túloldalán, a Dél-Alföldön hasonló helyzetű csoportok között alacsonyabb és ezt a különbséget nehéz megmagyarázni.

A határátkelés szempontjából a legtöbb ember életében a gyermek születése (és különösen az iskola kezdete) egyfajta fordulópont, mert ekkor már nehezebb mozdulni.

Ez alighanem a hazaköltözés esetében is igaz, azzal kiegészítve, hogy vannak, akik kifejezetten azért térnek haza, hogy a gyermekük az anyanyelvén tanuljon.

A határátkelés természetes folyamat lett 

A kezdetekben a magyarok immobilitása volt a téma, majd amikor megindult a határátkelés, akkor a kutatók azt mondták, hogy ez nem baj, ez egy természetes folyamat, ami igaz is.

„A határátkelés természetes folyamat lett, aminek az értékelése sajnos politikai kereszttűzbe került. Ha ettől eltekintünk, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon a többi országhoz képest ez a lehetőség lassan érett be” – mondta Hárs Ágnes.

Érdekes, hogy a statisztikák egyáltalán nem támasztják alá azt a közvélekedést, mely szerint az Egyesült Királyság a magyar határátkelők legnagyobb felvevő országa. Ennek oka lehet az a digitális buborék is, amiben élünk.

Az Egyesült Királyságba (Angliába, Londonba…) költözők egy más összetételű csoport, mint a mondjuk Ausztriába vagy Németországba tartók. Több közöttük az érettségizett és a diplomás, akik elsősorban az angol nyelv, másodsorban a kedvezőbb lehetőségek miatt választották a szigetországot.

A fiatalok elvándorlásáról 

Egyre több lehetőség könnyíti meg a mobilitást. A fiatal generáció számára természetesebbé válik a határátkelés, a külföldi tanulás, és ha már ott vannak, akkor a munkavállalás.

„Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha valaki elmegy Magyarországról, akkor sose tér vissza, vagy hogy elveszítjük a fiatalokat, mert nem térnek már vissza. Ez egy természetes, bizonyos szempontból akár pozitív folyamatnak is tekinthető, hiszen akik visszatérnek, azok olyan tapasztalatokat hoznak haza, amivel a hazai közösséget gazdagítják” – fogalmazott Simon Dávid.

Kudarc a hazatérés? 

A határátkeléssel kapcsolatban általában sikertörténeteket hallunk, még akkor is, ha ezek hangsúlyeltolódást jelentenek a valóságos folyamatokhoz képest – fogalmazott óvatosan Hárs Ágnes.

Simon Dávid szerint nem jellemző, hogy a hazatérők bizonytalan helyzetbe kerülnének, vagy rosszabbak lennének az elhelyezkedési esélyeik, mint azoknak, akik itthon maradtak, igaz, arányaiban kicsit többen kezdenek saját vállalkozásba.

„Akik elmennek, általában visszajönnének, nagyon kevesen vannak azok, akik kijelentik, hogy ők sosem térnének vissza. Van szándék a visszatérésre, aztán ez van, akinél teljesül, van, akinél kevésbé, de a szándék általában erős” – tette hozzá Simon Dávid.

„Az úgynevezett cirkuláris migráció, amiben elmennek, majd visszajönnek emberek, teljesen természetes folyamat, azt gondolom, ez idővel Magyarországon is természetessé válik majd” – mondta az ELTE oktatója.

Ez egy új jelenség, amit meg kell tanulni kezelni. Nem csak a társadalomnak, de azoknak is, akik hazatérnek, hiszen nekik sincsenek mintáik.

„Nem tudják, hogyan kell kezelni a külföldről hazatérést, miként korábban nem tudták, hogyan kezeljék a határátkelést, bár arra a múltból inkább voltak minták – de a hazatérés teljesen új dolog, ehhez mindenkinek hozzá kell szokni” – tette hozzá Simon Dávid.

Márpedig nem mindenkinek sikerül a tervek szerint a határátkelés, nem kevesen vannak azok, akik visszatérnek. A két kutató egyik célja éppen a folyamattal kapcsolatos gondolkodás finomítása, hiszen lehetnek olyanok, akik többször is el- illetve visszaköltöznek. A probléma az, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok nem elegendők ahhoz, hogy mélyebb különbséget tudjanak tenni a csoportokon belül.

Akik hazatérnek, azok különböző mintákat hoznak magukkal például az emberek egymáshoz való hozzáállása, az elfogadás, befogadás terén. Ez részben megnehezíti az életüket, mert akkor érzik jól magukat, ha ugyanezt Magyarországon is megtalálják, ugyanakkor ha optimistán állunk hozzá, akkor ez idővel megváltoztathatja a magyar társadalom hozzáállását is.

Miről beszélgettünk még? 

Természetesen ezen kívül is sok témát érintettünk a podcastban, ezekből emelek ki most néhányat egy-két érdekes gondolattal kedvcsinálónak (zárójelben némi segítség, hogy hányadik perctől hallgathatjátok meg).

A határátkelés fogadtatása és a diplomások elvándorlása (22’00”) 

„Még el sem indult az elvándorlás Magyarországról és már drámai hangok fogalmazódtak meg. Kutatók nem győzték mondani, hogy arányaiban nem olyan jelentős a kivándorlás, de a kezdeti időszak nagyon megrengette a közvéleményt, éppen azért, mert addig tőlünk nem mentek el. Nem volt pozitív a fogadtatása.

Nem csak az volt a különbség más országokhoz képest, hogy más csoportokhoz képest magas a diplomás elvándorlás aránya, de az is, hogy a megítélése nem váltott ki alkalmazkodást, hanem inkább a dramatizálás eszközét használták, amit aggasztónak tartok. Már a kezdetekkor is az volt a válasz, hogy el lehet menni.” (Hárs Ágnes)

A politika és a határátkelés – a Gyere haza fiatal program és következményei (25’00”) 

„Az az ökölszabály, hogy a határátkelők 40-60 százaléka hazatér. Magyarul a hazaérkezők száma most azért magasabb, mert nagyobb az elvándorlás. A 100 fele kevesebb, mint a 200 fele, hogy nagyon triviálisan fogalmazzak. Az, hogy többen jönnek haza, semmit sem jelent a folyamat változása szempontjából.

Nem tartanám helyesnek azt, hogy támogassuk a hazajövőket az itthon maradottakkal szemben. A támogatásnak az ilyen direkt pénzbeli változata látványos és kudarcra ítélt – más országban is.” (Hárs Ágnes)

„Nemzetközi kutatások is azt mutatják, hogy az ilyen programok nagyon gyakran ún. potyautas-hatáshoz vezetnek, azaz azok vesznek részt a programban, akik egyébként is hazajönnének, de csak emiatt nem jönnek többen. Azaz a pénzt nagyrészt feleslegesen költik el.” (Simon Dávid)

Az eltelt idő és a hazatérés esélye (34’40”) 

„Aki 10 éve kint él, az már túl van a sokkon, a kudarcon, a bánaton, az örömön és már megvalósította ott az életét. (…) Szomorú szívvel szoktam hallgatni azokat az interjúkat, amiben arról beszélnek, hogy hazalátogatáskor egy idő után már azt várják, hogy mikor léphetik át megint a határt kifelé. Öt-hat év után egyre nehezebb a hazatérés. Egy-két év után még nagyon nagy a bizonytalanság, hogy melyik lenne a jobb megoldás.” (Hárs Ágnes)

„Ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen költsége és milyen hasznai vannak a folyamatnak, akkor annak elején jelentkeznek a költségek. Ahogyan a hasznok dominálni kezdenek, egyre kevésbé valószínű a hazatérés.

A visszatérés akkor kezd nehézzé válni, akkor ’nő meg a hazatérés költsége’, amikor egy határátkelő az új helyen már megteremtette az életterét, ráadásul ezzel párhuzamosan egyre kevesebb társadalmi kapcsolata, köteléke van a régi hazájához. Ezen az élethelyzet változása (gyerekek felnövése, nyugdíjba vonulás) módosíthat.” (Simon Dávid)

Mire számítanak a jövőben? (38’00”) 

A kutatók szerint az első lendület után beállt a határátkelés folyamata, amin egy sokkhatás változtathat, de ez egyelőre nem látszik.

„Érdekes látni azt, hogy ha megkérdezünk nem szakembereket a külföldön élők számáról, akkor akár magasabban kvalifikált szakemberek, közgazdászok is meglepően magas számokat mondanak, tehát nehéz megítélni a valós adatokat.” (Hárs Ágnes)

Ha szeretnétek segíteni a Hárs Ágnesnek és Simon Dávidnak a kutatásban, akkor töltsétek ki az alábbi kérdőívek valamelyikét. Ezek közül az egyik a külföldön élő magyarok számára készült, míg a másik a Magyarországon élők kivándorlással kapcsolatos véleményét járja körül.

Ha külföldön élsz vagy dolgozol, akkor IDE KATTINTS, ha Magyarországon élsz, akkor pedig KATT IDE a kérdőív kitöltéséért! Hárs Ágnes és Simon Dávid nevében is köszönöm a segítséget!

A Határátkelő YouTube-csatornájára itt iratkozhatsz fel. (Mi több, iratkozz is fel!) Ha inkább letöltenéd a podcastot, akkor azt például ezzel a programmal teheted meg.

Share.

About Author

Leave A Reply