A Halhatatlan Ezred

0

Hetvenöt évvel ezelőtt ért véget a II. világháború (illetve… de majd erről később), amit Európa sok országában ezért május 8-án ünnepelnek. Az idei persze megint más lesz (illetve nem lesz), de azért Francis Franciaországból érkezett írása egy egészen érdekes részét dolgozza fel a megemlékezéseknek.

„Európa sok országában május 8-án ünneplik a második világháború végét. Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtti kapitulációt ugyan 1945. május 7-én írták alá, de az csak közép-európai idő szerint május 8-án 23.01-kor lépett életbe.

A moszkvai idő szerint – a kétórás időeltolódás miatt – ez a nap már május 9-e volt. A Szovjetunióban ezért hagyományosan mindig május 9-én ünnepelték a Győzelem Napját.

Az utódállamok közül sokan tartják még ezt az ünnepet, de például Ukrajna 2015-től már május 8-án – együtt Európával – emlékezik. A 2015. év fordulópont volt a Halhatatlan Ezred történetében is, mert a Vörös téren ebben az évben vonul fel Putyin a háborús hős édesapja fotójával a kezében.

A Halhatatlan Ezred nem Putyin találmánya. Az orosz Wikipédia szerint először 1965-ben a novoszibirszki 121. számú iskola tanulói vonultak fel a szüleik, nagyszüleik háborús fényképeivel.

Hasonló akciót jegyeztek fel 1981-ből, amikor egy kozák településen vonultak fel a gyászruhás anyák a hősi halált halt gyermekeik, rokonaik fényképével. Az ötlet szülőanyja egy rendezőnő, Júlia Szinyelnyikova volt. Nem sorolom tovább az előzményeket. A lényeg, hogy 2012. május 9-e lett a Halhatatlan Ezred civil mozgalom születésnapja.

A helyi civil kezdeményezéstől a világhírig

Magát a projektet a „Halhatatlan Ezred” címmel 2011-ben, Tomszkban három újságíró (Szergej Lapenkov, Szergej Kolotovkin és Igor Dmitriev) találta ki.

A helyi média segítségével meghirdették az akciójukat: Tomszk lakosai vonuljanak fel a Győzelem Napján kezükben a szüleik, nagyszüleik, dédszüleik, stb. fényképeivel, így őrizve azoknak a hősöknek az emlékét, akik részt vettek a Nagy Honvédő Háborúban.

A felhívásra több mint 6 ezer felvonuló özönlött 2012. május 9-én Tomszk utcáira. A lavina elindult. Egyre több orosz és külhoni városból érkezett csatlakozási igény a tomszki ötletgazdákhoz, akik 2014 januárjában megalapították a „Halhatatlan Ezred” civil szervezetet.

Az alapszabályuk értelmében a megmozdulásokat a „Halhatatlan Ezred” koordinátorai szervezik, akik elfogadják a civil szervezet alapelveit, úgymint politikamentesség, non-profitjelleg, stb.

A lavina viszont megállíthatatlanul gördült tovább és tovább, kiszámíthatatlanul vagy éppen nagyon is kiszámítható módon. Aki ismeri a „politika” alaptermészetét, nem lepődik meg, hogy rögtön voltak olyanok, akik meglátták a civilek akcióiban a lehetőséget önmaguk, pártjuk, stb. népszerűsítésére.

Az első moszkvai Halhatatlan Ezred felvonulás megszervezése 2013-ban egy fiatal politikushoz és egy idős színészhez köthető, nevezetesen 2013-ban Nyikolaj Zemcovhoz és Vaszilij Lanovojhoz. Felhívásukra mindössze 1000-1200 felvonuló jelent meg a moszkvai Poklonnaja Gorán.

A moszkvai szervezők ez után azt javasolták, hogy a „Halhatatlan Ezred” megmozdulást tartsák a Vörös Téren, a május 9-i díszparádét követően. Két társadalmi szervezettel együtt a „Halhatatlan Ezred” Moszkva kérelmet nyújtott be az Orosz Föderáció Elnökéhez, Vlagyimir Putyinhoz címezve.

A szervezők megkapták az engedélyt és sokkal többet is annál. Az egységes arculathoz egyen-képkereteket, hivatalos mozgósítást, biztonsági intézkedést és ráadásul magát Vlagyimir Putyint, aki felvonult az 50 ezerre duzzadt moszkvai Halhatatlan Ezreddel, ezáltal világraszóló reklámot csinálva ennek a manifesztációnak.

Amíg 2015-ben mindössze 17 országban volt Hallhatatlan Ezred megmozdulás, 2016-re már 42 országra nőtt a számuk. A lavina hömpölygött tovább.

A Halhatatlan Ezred csípni kezdte az antiputyinisták, antibolsevisták, antikommunisták, oroszfóbok, stb. szemét. Mutogatták a Sztálin fényképével felvonuló veteránokat és utódjaikat, hogy lám-lám, itt a bizonyíték, hogy ez az éves rituálé a nagy Szovjetunió feltámasztását célozza.

Ukrajna, mutatva a különállását átrakta május 8-ra a május 9-et, az ünneplést és a civilek felvonulását „Senkit nem feledünk, semmit nem feledünk” felkiáltással. Fehéroroszországban „Belorusszia emlékezik” néven fut tovább a felvonulás.

A Franciaországban élő „oroszok” is hamar bekapcsolódnak a világméretű megemlékezésbe. Azért használom idézőjelben az oroszok megnevezésüket, mert sokan vannak, akik „nemzetiségileg” sosem voltak oroszok, vagy már annak a generációnak a tagjai, akik nem is beszélnek oroszul, mert elfranciásodtak.

Viszont a lelkük mélyén, a családi történeteikben ott őrzik a Gyéduska vagy a Bábuska emlékét, akik a Nagy Honvédő Háborúban harcoltak. Belőlük lettek a Halhatatlan Ezred francia koordinátorai, nekik köszönhető, hogy 2018-ban a „Régiment Immortel” akció megrendezésre került Párizsban, Marseille-ben, Lyonban, Nizzában, Strasbourgban, Montpellier-ben, Béziers-ben, Fréjus-ben és Metz-ben.

Hogy kerül a csizma Putyin az asztalra?

A Halhatatlan Ezred franciaországi térhódítására jött is az ellencsapás Galia Ackerman személyében, akinek 2019 tavaszán jelent meg könyve A Halhatatlan Ezred. Putyin szent háborúja (Le Régiment Immortel. La Guerre sacrée de Poutine) címmel.

A francia Wikipédia szerint az 1948-ban született, moszkvai orosz-zsidó származású történész és újságíró Galia Ackerman 1984-ben telepedett le és kapott francia állampolgárságot, számos publicisztikát tudhat magáénak.

A normandiai caeni egyetem hajdani professzorának leplezetlen elfogultsága igen meglepő. Akár történész, akár „csak” újságíró az ember: elvárás a hiteles források felkutatása.

A történészasszony vagy tudatosan hagyta figyelmen kívül a tényeket, például az orosz újságírói kollegái által életre hívott megemlékezés születését és evolúcióját, vagy csak egy hangzatos címet keresett és talált, hogy ügyes marketingfogásként Putyin nevével adja el a könyvét, ami persze egy antiputyinista kirohanásként is értékelhető.

A francia kritika az egekig méltatta Galia Acherman könyvét. A Radio France Internationale (RFI), ahol a szerzőnő 1988 és 2010 között újságíró-szakértő volt, úgy fogalmazott: „Ez egy csodálatos és meglehetősen nyugtalanító könyv, … Feltétlenül el kell olvasni.”

Találomra felhívtam telefonon az egyik orosz származású francia ismerősömet, Igort, hogy megérdeklődjem, ő olvasta-e ezt a bizonyos könyvet. Olvasta. És… most nem akarom idézni a sokszor nyomdafestéket nem tűrő véleményét.

Igor meglehetősen indulatosan magyarázta el, hogy akik a Halhatatlan Ezredet mocskolják, azok nem Putyint, hanem azokat az embereket, illetve azok emlékét tiporják sárba, akik megszenvedték a háború szörnyűségeit.

A kegyeletsértés pedig elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan. De ezt csak azok értik, akik „oroszok” és a családjukban van olyan katona vagy civil, aki Nagy Honvédő Háborúban élt vagy halt.

Utóirat

2020. április 16-án Putyin bejelentette, hogy a koronavírus-járvány miatt a Vörös téri díszszemlével együtt az évfordulóval kapcsolatos minden más eseményt is el kell halasztani, köztük a Halhatatlan Ezred vonulását, amely Moszkvában több százezres, országosan és nemzetközi szinten pedig milliós tömegeket szokott megmozgatni. Az ünnepségek megtartásának új dátuma még nem ismeretes.”

Ha szívesen olvasnátok még Francisról, látogassatok el a blogjára!

Magyar cégvezetőként a moszkvai karanténban

Share.

About Author

Leave A Reply