„A gyaloglást abba lehet hagyni”

0

Sok év gyaloglás után ért vissza Magyarországra Roland, aki a hat év nagy részét egy szamárral tette meg. Olvashattatok már róla a Határátkelőn is, legutóbb pedig egy hosszú interjú első részét tette közkinccsé. Most a második rész következik.

„-Neked mit volt a legnehezebb elengedni?

Gondolkodom, de valójában nincs ilyen. Persze, jobb, ha épp van melegvizes zuhanyzód, mint ha nincs, de az a helyzet, hogy annyi mindent kapok cserébe ettől az életmódtól, hogy az ezeknek az ún. komforttényezőknek a hiányát teljesen felülírja. Amikor meg mégis van melegvizes zuhanyom a nap végén, akkor az így ünnepnek minősül. Amúgy meg csak igénykielégítés, a homeosztázisunk része. (…)

– Egy gyalogút is teli van hullámhegyekkel és mélypontokkal. Mikor voltál a legmélyebben?

Volt egy olasz barátnőm odakint, akivel elég balul sült el a közös ügyünk, pedig regénybe illő módon kezdődött. Az a helyzet, hogy magasról lehet nagyot zuhanni.

Akkor azt az egészségem is megsínylette, a pszichés állapotom meg teljesen offon volt. E kettő nyilván össze is függ. Az volt a gáz, hogy pont akkor kellett államvizsgáznom. Ironikus módon pszichológiából.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Jó szarul is sikerült, de azért meglett. Valójában csak akkoriban blogoltam aktívan, mert az írás volt az önterápiám, ahogy előzőleg maga a Camino. (…)

-Eredetileg is úgy tervezted, hogy évekig tartó gyalogútra mész, vagy közben alakult így? Nagyon érdekel, hogy abba lehet-e ezt egyáltalán hagyni, ha az ember egyszer belejött?

Úgy voltam vele, mikor elindultam, hogy a zarándoklat végeztével azt fogom csinálni, ami jön, ami adja magát. A folytatás adta magát, ami pedig újabb és újabb lehetőségekhez vezetett el. A gyaloglást abba lehet hagyni, sőt, bele is lehet fáradni, de az általa szerzett tapasztalat és lelki hozadék már velem lesz, akármibe is kezdjek ezek után.

-Ha jól értem, akkor most értél a nagy utazásodnak a végére azzal, hogy visszajöttél Rocinantéval Magyarországra. Milyen érzések vannak most benned?

Vannak terveim, és boldog vagyok, hogy a legutóbbit sikerült megvalósítanom: Rocinante itt van velem a hazámban, és szabadon látogatható azok számára is, akik esetleg még csak hallottak róla. Sok-sok tapasztalat és bölcsesség árad a szemeiből, érdemes belőle töltekezni.

Télen be fogom fejezni az utazásaimról szóló, humorosan filozofálgatós könyvemet, és olyan kiadót keresek, amelyik belemegy, hogy személyesen én is terjeszthessem a kiadványt korlátlanul.

Ugyanis az a tervem, hogy jövőre felpakolok néhány könyvet a szamárra, és elkezdjük járni az országot. Pár naponta lehetne könyvbemutatókat, beszélgetéseket tartani a kisebb-nagyobb településeken, ahol az utunk visz, és így, direkt módon árulnám a könyvet, közben pedig le lehetne pacsizni annak főhősével, Rocinantéval is.

Pár hónapig ebből éldegélnék, aztán meg meglátjuk, mi lesz az eredmény… De a terv mindig csak „b terv”; az „a terv” úgy szól, hogy majd valami teljesen más fog történni.”

A teljes beszélgetést itt olvashatjátok el.

Úgy döntöttem, megőrülök

Share.

About Author

Leave A Reply