A genfi minimálbér kőkemény valósága

0

A svájci Genf egyike a világ leggazdagabb városainak. Bankközpont, nemzetközi szervezetek és a legnevesebb aukciósházak egyik székhelye – és nemrégiben itt szavazták meg a világ legmagasabb minimálbérét. A hétköznapok azonban nem mindenkinek csillogók.

Még szeptember végén rendezték azt a referendumot, melynek az lett a végeredménye, hogy Genfben megszavazták a világ legmagasabb órabérét. Ugyan nem érdemes átszámolgatni (mindjárt kiderül, miért), a 23 svájci frankos órabér körülbelül 7600 forintnak felel meg, így a havi minimálbér 4000 frankra, 1 millió 320 ezer forintra jön ki.

Ami persze forintban brutálisan hangzik, ám a valóság kissé másképp néz ki, nem utolsósorban határátkelő szemmel. A svájci kantonban ugyanis példának okáért több tízezer szállodai alkalmazott, pincér, takarító, fodrász, stb. él, márpedig ők nagyon nehezen jönnek ki a fizetésükből.

Nem csoda, hogy amikor tavasszal bevezették a kijárási korlátozásokat és megborult a turizmus (is), a lapok tele voltak az élelmiszersegélyt osztó helyeknél sorban álló emberek fotóival.

Az ingyenes ételosztás nem a járvánnyal érkezett meg Genfbe, létezett már előtte is és valószínűleg jó ideig marad is.

Charly Hernandez jótékonysági szervezete, a Colis du Coeur hetente több ezer szatyornyi élelmiszert oszt szét a városközpontban. A sorok hosszúak, a legtöbb sorban álló nő, sokan kisgyerekkel.

Sok a havi 4000 frank?

Kétségtelenül annak hangzik, de nem Genfben, magyarázta a BBC-nek nyilatkozó Charly.

„Egy szoba havi bérleti díja 1000 frank, az egészségbiztosítás 550 frank fejenként és havonta, és akinek az élelmiszer havi 500 frankból kijön, az nagyon jól menedzseli a dolgait. Szóval egy kétgyermeke család nagyon nehezen jön ki ennyi pénzből” – mondta.

A minimálbér sokak számára nagy előrelépést jelent majd. Közéjük tartozik Ingrid is, aki mostanság erősen rászorul az ingyen élelmiszerre.

„A hó végére nem marad semmi pénzem. Ez az élelmiszerbank nagyszerű kezdeményezés, egy hétnyi kaját jelent. Egy hét megkönnyebbülést” – mesélte a nő.

A nővérként dolgozó Laura is nehezen él meg Genfben. Fizetéséből alig tud megengedni magának egy saját kis kuckót: „Egy kis szobát ha ki tudnék bérelni belőle, így aztán 26 évesen még mindig a szüleimmel élek”.

Ki fizet?

A dolog úgy áll, hogy a jelenleg 23 frankos órabérnél alacsonyabb fizetést ajánló cégeknek bizony emelniük kell. Méghozzá egy járvány és rémes gazdasági helyzet idején, márpedig ez több kárt okozhat, mint amennyi előnyt jelent a genfi kereskedelmi kamara szerint.

„A szállodák, éttermek néznek szembe leginkább komoly kihívással a járvány idején. A minimálbér emelése ezen szektorok lété fenyegeti” – nyilatkozta Vincent Subilia igazgató.

Az egyik étterem tulajdonos-főszakácsa, Stefano Fanari például azt mondta a svájci televíziónak, hogy ezt az összeget képtelenség lesz kigazdálkodni. Ő például átlagosan 5-6000 frankot keres havonta.

„Hogyan vihetném tovább az üzletet, ha egy tányérmosogatónak havi 4000 frankot kell fizetnem? Dolgozzanak kevesebbet? Félreértés ne essék, nincs ellenemre az, ha valaki havi 4000 frankot keres. De van egy pont, ahol már nem tudom kigazdálkodni. Én is hoztam áldozatot, napi 12 órát dolgozom. Mit tegyek?” – panaszkodott.

Visszatérve a poszt elején megszólaló Charly Hernandezhez, ő pozitívnak tartja a döntést, mert szerinte ez annak a jele, hogy egy jómódú országban az emberek odafigyelnek egymásra: „Úgy látom, a dolgok fejlődnek. OK, lassan, de ez a svájci sebesség”.

Svájci hétköznapok magyar szemmel

Share.

About Author

Leave A Reply