A fake news és a feldarabolt kar esete

0

Az elmúlt évek egyik legtöbbet emlegetett jelensége a fake news, azaz a kamu hírek és bár azt hihetnénk, valami új jelenségről van szó, természetesen ez messze nincs így. Olyannyira nem, hogy voltaképpen régi hagyományról van szó, igaz, most kicsit más köntösben és más okokból jelent meg.

Az internet térhódításával több mint 100 ezer újságírói állás szűnt meg az elmúlt évtizedben, míg a hirdetési bevételek 30 milliárd dollárral csökkentek 2004 óta. Eközben a szponzorált tartalmak felemelkedőben vannak.

Újságírókat függesztenek fel, ha kiderül, hogy cikkeik bizonyos részeit csak kitalálták. És bizony, egész anyagok születnek csak úgy légből kapottan. Ezek után nem meglepő, hogy csökken a médiába vetett bizalom.

Egy amerikai sajtótörténész, Randall S. Sumpter sok hasonlóságot lát a mostani és a késő 19. századi aranykorszak között. Akkoriban a médiapiac túltelített volt, visszaestek a bevételek, gyengék voltak a fizetések, és a kiadók a példányszám emelkedéséért harcoltak, még ha néha tisztességtelen gyakorlathoz is kellett folyamodniuk.

Az újságírók előtt egy szabály volt: bármit megtesznek, hogy megszerezzék a sztorit, akkor is, ha ki kell hozzá találni egyes dolgokat.

Napilapok minden mennyiségben

A 19. század végén sok újság pénzügyi gondokkal küzdött. Ennek egyik oka az volt, hogy a piac telítetté vált, az 1900-as amerikai adatok szerint 451 napilap jelent meg az 50 legnagyobb városban. A 973 lakosú Tombstone-nak például két napilapja (!) is volt.

Ez azt eredményezte, hogy egyre kisebb szeletet tudtak kihasítani a hirdetési tortából, hiszen ugyanaz a reklámbevétel egyre több szereplő között oszlott meg – írta a The Conversation.

Emellett a legújabb betűszedési, illusztrációs és nyomtatási technológiák alkalmazása sok pénzbe került. A gépek mellé szakképzett munkásokat kellett felvenni, akiket a szakszervezetek miatt nem volt olyan könnyű elbocsátani, mint esetleg az újságírókat.

Sok kiadó újonc, tapasztalatlan újságírókat foglalkoztatott, hogy a költségeket lefaragja, de képzésükkel már nem törődtek, az alapokat is maguktól kellett elsajátítaniuk.

A legtöbb nem voltak állandó alkalmazásban, így egy hírszegényebb időszakban egyszerűbb volt elbocsátani őket. Egyes újságírók karakterszám alapján kapták fizetésüket, tehát minél hosszabb volt a cikk, annál jobban megérte.

Szintén megfigyelhető volt – írja a sajtótörténész – hogy egyre több nőt vettek fel a lapokhoz, de csak fele annyit kerestek, mint férfi kollégáik. A kiadók úgy gondolták, a nők jobban tudnak megírni könnyed hangvételű cikkeket, amelyekkel több női olvasót, ezáltal több hirdetőt célozhatnak meg.

Mindent a sztoriért

Hiába voltak gondok az iparágban, egyre többen kerestek boldogulást újságíróként. Az 1889-es adatok szerint 100 ezren vadásztak állásra. S ahhoz, hogy egy aranykori szerkesztőségében az újoncok túléljenek, nyomultak a boldogulásukért – még ha ehhez el is tértek a normáktól.

Hamis híreket gyártottak, megrendeztek eseteket, nem végezték el a veszélyes és időigényes feladatokat, vagy összeálltak más újságok riportereivel, hogy megosszák a munkát.

Egy 1892-es becslés szerint a helyi lapok és hírügynökségek cikkeinek többsége nem volt igaz. A Boston Globe egy fiatal újságírója például egy vulkánkitörés hírét találta ki, majd a sztori eljutott az európai lapokhoz, és onnan vissza Amerikába, ezzel lebuktatva a csalót, aki ennek ellenére megtarthatta állását.

A feldarabolt kar esete

Volt, aki ennél is tovább ment. Samuel G. Blythe önéletrajzában írt arról, hogy egy tapasztaltabb kollégája megvett egy emberi kart egy orvostanhallgatótól, amit szétdarabolt, majd az ujjakat egy közeli csatornába dobta.

Ezután visszatért a szerkesztőségbe, és cikket írt az egyik ujj megtalálásáról, egy egész rejtélyes bűnügyi esetet kreálva. Több fejleményt is közölt, mire a hatóságok nyomozni kezdtek, így a végén beismerte a csalást, de kritizálta a rendőrséget, hogy ennyi ideig tartott akcióba lépnie.

Ez a bűnözői viselkedés nem volt egyedi, és bár tudtak egymás eseteiről az újságírók, senki sem jelentette a feletteseknek. A viselkedést az egész iparág és az új technológiák megjelenése ösztönözte.

A mostani médiát pedig a digitális világ változtatta meg, azáltal, hogy a cikkek mennyire gyorsan és mennyire pontosan jelennek meg. Mivel az interneten nincs igazából kapuőr, így könnyebb hamis híreket gyártani és elterjeszteni.

De ezt nagyjából már ismerjük.

Utópiából szellemváros

(Fotó: pixabay.com/pixel2013)

Share.

About Author

Leave A Reply