A dán munkahelyi siker titkai

0

Mitől lesz sikeres valaki egy dániai munkahelyen? Mennyiben várhatunk mást egy főnöktől egy dániai munkahelyen, mint mondjuk Magyarországon? Azt mondják, egy dániai munkahelyre belépve szinte lehetetlen elsőre megmondani, ki a főnök – kérdés, hogy ez a magyar (vagy más országból érkező) határátkelőknek okoz-e nehézséget és ha igen, mire érdemes figyelni. Ezeket a kérdéseket járta körül Kay, aki szerint egy dán főnök inkább olyan, mint egy sportedző, mintsem a hagyományos értelemben vett elöljáró.

„Egy dán cégnél első pillantásra gyakran nehéz megmondani, ki a főnök. Azok a külsőségek, melyek más kultúrákban a vezető pozíciókat jellemzik (menő óra, túlméretezett iroda, a rendkívül csinos és kifejezetten szolgálatkész asszisztens) az egalitárius Dániában a rossz ízlés csalhatatlan jelei.

Dánia lapos ország. Igaz ez földrajzi értelemben csakúgy, mint a mindennapi élet legtöbb területén: elvárják a „laposságot” (ha jobban tetszik: kiegyensúlyozottságot) a temperamentum, valamint a megszólalás hangszíne és hangereje tekintetében és igaz ez a dán vállalatokra is, ahol a menedzsment felépítése is ezt a filozófiát követi.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kevesebb főnöki szint van az ember fölött, ami egyfelől kifejezetten kellemes dolog, másfelől viszont azzal jár együtt, hogy kevesebb embertől kérhetünk segítséget, ha a dolgok rosszra fordulnak.

Kevéssé ezredes, inkább edző

Külföldiként nehézséget okozhat kiismerni egy dán főnököt, különösen, ha az érkező országára jellemző a csapatot katonai szigorral és pontossággal irányító erős vezetők kultusza. Ekkor az sem kizárt, hogy egy dán főnököt passzívnak tartunk majd, akit nehéz tisztelni.

Egy dán főnök kevésbé ezredes, sokkal inkább egy sportcsapat edzője. Elmagyarázza, milyen fontos a mérkőzés megnyerése, leigazolja az általa megfelelőnek gondolt embereket és elmagyarázza nekik, mit vár el tőlük. Aztán felengedi őket a pályára, hogy végezzék a dolgukat.

A titkos ebédidős megbeszélés

Mindebből következik, hogy sértésnek számít, ha valaki nem bízik abban, hogy a kollégája egyedül is képes elvégezni a rá bízott munkát.

Ezzel személy szerint már az egyik első céges munkahelyemen szembesültem Dániában. Egy nagyon nagy bankban dolgoztam dán-angol tolmácsként. Egy nap az osztályvezető kedvesen megkért minket, jelezzük, mikor megyünk ebédelni és mikor jövünk vissza, arra az esetre, ha esetleg sürgős megkeresés érkezne.

Nekem ezzel semmi gondom nem volt, de a többi tolmács nagyon ki volt akadva, tartottak is egy titkost megbeszélést a szerintük vérlázító felvetés miatt. „Nem vagyunk sem kisiskolások, sem gyári munkások” – mondogatták egymásnak a céges kantinban.

Saját önképük szerint profik voltak és amíg pontosan és időre elvégzik a rájuk bízott munkát, addig senki se figyelje azt, hogy mikor vannak az irodában és mikor nem.

A főnök végül visszakozott. Mivel Dániában a munkavállaló igényei gyakran fontosabbak, mint az ügyfélé, a megoldás az lett, hogy minden fordításnak várnia kellett addig, amíg a tolmácsok visszatértek az ebédről – vagy a főnök megcsinálta maga.

Nincs blokkolóóra

Általánosságban véve a dán főnök nem fogja azt nézegetni, mennyi időt töltesz a munkahelyeden. Olyannyira, hogy ha túl sok időt vagy bent, akkor esetleg elkezd aggódni, hogy képtelen vagy rendesen ellátni a feladatod.

Az elkerülhetetlen csúcsidőszakoktól eltekintve az általános dán hozzáállás az, hogy nincs az a munka, amit ne lehetne a 37,5 óra heti munkaidőben elvégezni. Éppen ezért nem is értékelik, ha ennél többet dolgozol.

Ezzel viszont az is együtt jár, hogy a munkahelyen viszont elvárják a teljes összpontosítást éppúgy, mint azt, hogy a megígért munkát pontosan a megígért időre végezd el.

Az utolsó pillanatban érkező csúszások és a kifogások nagyon nem nyerők a dán üzleti életben, mert rongálják a minden dán cég által a minőségről és hozzáértésről sugározni kívánt képet.

Ezért ha valami gondod akad a neked kiadott feladattal és úgy gondolod, nem tudod időre befejezni, akkor jobb erről minél hamarabb tájékoztatni a főnököd, aki így tud segíteni, például azzal, hogy plusz embert állít a munkára.

Ha meg akarod nézni, milyen egy igazán dühös dán főnök, akkor mindezt halogasd az utolsó pillanatig.

A dühös dán főnök

A fentiekből talán már kikövetkeztethető, hogy Dániában a nyilvános dühkitörés abszolút nem elfogadott, körülbelül olyasmi, mint a szexualitás egy konzervatív országban: jobb, ha a négy fal közt marad.

Ha a főnököd ki van rád borulva, akkor sem esik neked nyilvánosan, hanem félrehív és kettesben „beszélget el” veled. Mások előtt leszidni valakit, vagy csak simán felhívni a figyelmet a hibáira, rendkívül rossz modort feltételez a dánoknál.

Más a helyzet négyszemközt. A dán egy nem-konfrontálódó nyelv, ami egy nem-konfrontálódó kultúrát tükröz. Csakhogy a főnököd jó eséllyel nem dánul beszél majd veled (hacsak nem élsz már jó régen Dániában), ami azt jelenti, hogy hirtelen nem állnak a rendelkezésére azok a bevett fordulatok, melyek puhíthatják a mondandóját.

A helyzet ebben az esetben duplán rossz: egy számára kényelmetlen érzést (düh) lesz kénytelen egy tanult nyelven (jó eséllyel angol) kifejezni. Így aztán a megfogalmazás jó eséllyel túl erőteljes, direkt, akár durva is lehet.

És jellemzően ez az a pillanat, amikor sok határátkelő úgy dönt, nem kedveli a dán főnököket, mert azok szerinte makacsok és rugalmatlanok. Ne felejtsük el, hogy a dánoknak nehéz leszidni másokat. Mert ez nem egyenlőség, a főnököt autoriter figurává teszi egy nem erre épülő kultúrában.

A dán kultúrában hibázni nem szégyen. Elismerni, hogy hibáztál, igen.

A boldog dán főnök

Aki idáig eljutott a poszt olvasásában már aligha lepődik meg azon, hogy a dán főnök arról sem fog áradozni, hogy mennyire elégedett a munkáddal. A siker megünneplése nem tartozik a dánok kiemelkedő képességei közé.

Talán mondani sem kell, hogy ez meglehetősen nyugtalanító lehet egyes kultúrákból érkezők számára (elsőre rögtön nyilván az amerikaiak ugranak be a legtöbb embernek), ahol a nevelés és a hétköznapok része az állandó dicséret és pozitív visszajelzés.

Simán előfordulhat, hogy a szokásos éves értékelésig senki nem mondja neked, hogy jól végzed a dolgod, de hát mint mondani szokás, ha nincs hír, az jó hír. Ha ez így kevés, mert több visszajelzésre lenne szükséged, akkor a dán főnökök ajtaja általában nyitva áll.

Összességében a dán főnököktől nincs miért tartani. Gyakran leül majd veled a céges étkezőben vagy elmegy inni egy sört a beosztottakkal péntek délután – mert a csapat tagjának tartja magát.

Egyenlőként, mint mindenki más.”

A cikk eredetije itt jelent meg.

(Fotó: Rawpixel/Depositphotos)

Share.

About Author

Leave A Reply