A csoda titka

0

Az okos állam (és annak vezetői) tisztában vannak vele, hogy az oktatás az a terület, ahová érdemes komoly összegeket befektetni, mert abból hosszú távon az egész ország profitál. Ilyen hely például Szingapúr, melynek oktatási rendszeréről az Education blog írt egy érdekes posztot.

Szingapúr egy apró szigetország. Törpeállam, fele akkora, mint Los Angeles. Egy sajátos kulturális mix: négy különböző népcsoport, négy nyelv, a világ legfontosabb vallásaival. Annak ellenére, hogy semmiféle természeti erőforrással nem rendelkezik, gazdaságilag a világ egyik legsikeresebb országa.

Mivel tudott ez az alig négy millió ember létrehozni egy olyan gazdasági csodát, ami Ázsia déli részén egyedülálló? A titok nyitja az iskolarendszerük, mely az egyik legeredményesebb a világon.

A PSLE (Primary School Leaving Examination), az általános iskolai záróvizsga Szingapúrban a hatodik osztályban. Ez a megmérettetés rendkívül fontos. A vizsga előtti nappalok és éjszakák nagyon stresszesek, a gyerekek keveset pihennek.

De már a vizsga előtti hetek, sőt hónapok is nagy feszültségben telnek. Itt dől el ugyanis, hogy milyen felsőbb iskolák felé orientálódhat a diákok, milyen irányban tanulhatnak tovább, illetve hogy melyik középiskolába járhatnak majd. Az eredmény valójában nem csak a középiskolai, hanem az azt követő időszak lehetőségeit is meghatározza.

Hatodik osztályban már csak az anyag ismétlése zajlik. A tanárok gondoskodnak róla, hogy ne mindent az utolsó percben kelljen csinálni, hosszú idő van a tesztre való felkészüléshez.

A tanulást itt nem úgy képzelik el, hogy vizsga előtt két héttel teletömöm az agyam sok-sok lexikai ismerettel. Ráadásul azzal is tisztában vannak, hogy a mai információs társadalomban a gyerekek már ezer forrásból juthatnak információkhoz, tehát az iskola és tanárok szerepe ebben a helyzetben átértékelődik, és inkább egyfajta támogató szerepkörré alakul, aki a kereteket biztosítja és egy önálló tanulási folyamatot koordinál.

A középiskolai szinten sokféle képzés fut. A legjobbak számára négy éves a képzés, a kevésbé ügyesek számára ugyanez a képzés öt éves. Akiknek nehezen mennek a tudományos tantárgyak, azok dönthetnek inkább a szakmai tárgyak mellett, de lehetőséget biztosít az oktatási rendszer egyéb területeken is, mint például a művészetek, a sport vagy akár a vezetési képesség fejlesztése.

Természetesen nehéz ebben a versenyben egyenrangúként kezelni minden területet, de Szingapúrban törekednek rá, igyekeznek elkerülni a nehezebb képességű tanulók és bizonyos szakterületek megbélyegzését, hogy ne csak az számítson, aki a legmagasabbra jut. Fontosnak tartják, hogy egy gyereknek se menjen el a kedve a tanulástól, hogy önbizalmukat folyamatosan erősítsék.

Az értékelés azonban nem csak a gyermek teljesítményét méri, hanem a pedagógusét is. Ez fontos a tanárnak is, mert így mérhetők fel, milyen tennivalók vannak még, min kell esetleg változtatnia. Ha egy tanuló például nem ért valamit a tanórán, azt egy piros kártya felmutatásával jelezheti, ha megértette, átfordíthatja a zöld felére.

Ha sok a piros kártya egy tanórán, akkor bizony meg kell állni, és jobban, szemléletesebben kell elmagyarázni a tananyagot. De a tanároknak a tanulás pszichés oldalával is foglalkozniuk kell a siker érdekében; eszközöket kell találniuk arra, melyekkel kifejezhetik és tudatosítják, hogy igen, jó vagy, meg tudod csinálni!

A teljes posztot itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply