A CNN és a Coca Cola városában

0

Atlanta nevéről jó esetben a CNN-en és a Coca Colán kívül talán még az 1996-os nyári olimpia juthat eszünkbe. A város azért ennél kicsit több érdekességet tartogat, bár az sem rossz, ha egy helyen két ekkora cég központja van. Steve küldte el egy atlantai út emlékét.

„Pár évvel ezelőtt a floridai téli vakáció alkalmából rövid időt Atlanta városában töltöttünk. Florida legközelebbi része innen 500 km.

Megérkezésünkkor csak egy éjszakát töltöttünk itt, a repülőtérhez közel és másnap reggel bérelt kocsival két hétre elhajtottunk, de visszatéréskor, az autónk leadása után, három napot egy belvárosi jobb hotelben tartózkodtunk, Atlantát megismerendő. Jobb hotel itt csekély 200 dollár naponta, reggeli nélkül, azért külön kell fizetni.

Atlanta városként nem éppen egy fontos turistacélpont. 1996-ban itt rendezték a nyári olimpiát. Történelmi szempontból a város fontos szerepet játszott a polgárháborúban. 1867-ban az uniós Sherman tábornok elfoglalta, az akkori kb. 5000 lakost kiűzte, majd a várost felgyújtotta.

Az 1960-as években helyszíne volt a Martin Luther King vezette emberi jogi mozgalomnak. Van is a mozgalomnak szentelt szép múzeum, megnéztük, nem bántam meg. A Szépművészeti Múzeum modern és nagyon szép.

A CNN főhadiszállása

A látogatóknak ajánlott még megnézni a CNN főhadiszállását, erre csoportos túrák vannak, és a Coca Cola központja is itt van.

A félmilliós lakosú Atlanta Georgia állam fővárosa, azaz határozottan a Délhez tartozik. A legutóbbi népszámlálás szerint az itt lakók 54%-a fekete. A klíma amolyan szubtrópusi, becslésem szerint Nápolyéhoz lehet hasonló.

A Martin Luther King Múzeum

Ezen kívül van egypár jobb nevű egyetem, köztük elsősorban az 1885-ben alapított Georgia Tech. műszaki egyetem.

Nem szabad elfelejteni, hogy a világ legnagyobb (értsd legforgalmasabb) repülőtere is itt van. Igen, nagyobb, mint a Kennedy New York mellett, avagy a chicagói O’Hare.

Megérkezésünkkor ebből mindjárt ízelítőt is kaptunk. Leszállásnál kinézek az ablakon, és tőlünk 50 méterre egy másik gép is épp abban a pillanatban landolt velünk párhuzamosan.

Ezután egy félreértés eredményeként a rossz csomagátvevőhelyre mentünk, mea culpa. Egy reptéri földalatti vitt ide 10 perc alatt, de vissza kellett jönnünk a nemzetközi épületbe, ahova érkeztünk.

Mivel a biztonsági zónán már kívül voltunk, a földalattit nem használhattuk, szóval egy ingyenes minibusszal kellett mennünk. A busz 20 percig ment megállás nélkül, minimum egy Pasarét – Nyugati PU távolság. Már lassan két órája megérkeztünk mire mehettünk a bérelt kocsit felvenni az Avis-től.

Modern lakóházak az Art Muzeumnál

Na, a bérelt kocsik átvétele és leadása külön szám. Több tucat vállalat, óránként több ezer kuncsaft, a bérlésen úgy érzed magadat, mint egy futószalagon. A kocsileadás trükkös, a kocsival el ne tévedj, hozzánk hasonlóan sokan hibáznak, és akkor még min. 20 perces késésed lesz, míg a megfelelő bérlőd feljárójába vissza tudsz keveredni.

A Museum of Art előtere

A repülőtérről metróval mehetsz a belvárosba, fejenként 2 dollárért. Mondta a nő, ha veszek egy 3 napra szóló jegyet az fejenként 16 dollár. Vettem, és így történt, hogy az atlantai tömegközlekedést használtuk 3 napon keresztül.

Ugyan a metró modern és gyakran jár, ugyanezt már nem mondhatjuk el a buszokról, és az egyetlen villamosról. Azok, úgy tűnt félóránként járnak, és hogy is mondjam, akik használják, azok nem a felső 10 ezerhez tartoznak. Na, mindegy, jó tapasztalat volt.

Iskolások a múzeumban

A belváros nagyon kedélyes. Tiszta és biztonságos. Sok a zöld, a fák és parkok, és ekkor, április elején, isteni volt az idő, a legszebb nyári, mert később, nyáron, túl nagy a kánikula. Mivel hotelben voltunk, minden nap étteremben étkeztünk.

Museum of Art

Az éttermek közül legjobban nekem a tengeri ételeiről híres Optimist tetszett, ahová egy péntek estére volt foglalásunk. Már a belépés is jó benyomást kelt, egy volt nagy ipari csarnok lett étteremmé átalakítva.

Az autódat nem te parkolod, azt átveszik a bejáratnál, kapsz egy számot, majd elviszik a kocsid. Ezt az Amerikában közkedvelt rendszert „valet parking”-nak hívják. Ha menő autód van, akkor azt az étterem mellé parkolják, hogy emelje a hangulatot (a koreai kocsik messzebb kerülnek).

Az Optimist

Az étteremhez tartozik egy minigolf-pálya, amihez közel a kisgyerekes szülők ülhetnek, és így a kisgyerekeikkel játszhatnak, martinis pohárral kezükben. Elsétálsz egy osztrigabár mellett, ahol jómódú kuncsaftok nyers osztrigákat nyelnek (2,50 dollár per osztriga), és pezsgőt nyakalnak.

Végül megérkezel a tágas étterembe, vagy 100 asztal zsibong, a pincérek, és főnökeik nyüzsögnek. Észrevettem, sok asztalnál csak nők, vagy (ritkábban) csak férfiak voltak, gondolom egyetemi vagy volt középiskolai barátok, munkatársak találkoztak a hétvége előtt és beszélgettek.

Feleségem koktélt rendelt, én egy helybéli csapolt sört. Koktél 12 dolcsi, korsó sör 8. Egy adag nyers szeletelt (citromban marinírozott) Szent Jakab kagylót ettünk előételnek, majd a nejem rántott osztrigákat rendelt, míg én édesvízi rákokat, fokhagymás/paprikás tejszínes szószban.

Nyers osztriga nagytál

Utána fagylaltoztunk. Borravalóval és két pohár itallal ilyesmiért két személyre 120 US dollárt fizetsz. Utána a tökéletes estében lehetett hazafele sétálni, avagy szerencsét próbálni a ritkán járó busszal. Taxik alig vannak, az uber itt győzedelmeskedett.”

Az amerikaiak és a szex

Share.

About Author

Leave A Reply