„Úgy gondoltuk, ez egy szuper hely lesz” – videóblog

0

Megelevenednek az eddig csak írott történetek, Norbi jóvoltából most négy prágai magyar mindennapjaival ismerkedhettek meg – videón. Fogadjátok sok szeretettel és ne tartson vissza benneteket a hossz, mert addiktív a dolog!

„Szerettem volna egy kicsivel “mozgalmasabb” beszámolót készíteni. Hozzá kell tennem, és ez szerintem látható is a videón, én amatőr vagyok, nem profi. Elsőre tán riasztó, hogy itt 16 percnyi anyag vár a kedves blogolvasóra, esetünkben “blognézőre”, de többek elmondása alapján elszáll az a kis idő.

Szerettem volna pár itteni magyart – magyarországit – megkérdezni, miért jöttek ide és hogy érzik magukat. Végül négyen vállalták, hogy arcukat is adják hozzá. Volt, hogy a közvetlen környezetemből kértem meg valakit, de volt, hogy addig totál ismeretlen magyar került elém.

Van egy levelezőlistánk, ott is meghirdettem a kérésem, így kerültem kapcsolatba Melindával (első válaszadó) és Dórával (utolsó válaszadó), míg Zolit (2.) és Jánost (3.) már régebb óta ismerem. János amúgy az egyike hármunknak, akik annál a multicégnél van, ahol én is.

„Igen, itt vagyunk”

Több (magyarországi) magyart is ismerek Prágában, de nem mindenki az a kimondott vállalkozó szellem. Tény, nem vagyunk nagyon sokan. Dóra elmondása alapján 2008 óta megnőtt az anyaországi magyarok száma. Persze nem úgy mászkálunk a városban, hogy kis magyar zászlócskák lebegnek a fejünk felett, így elég nehéz felismerni, ki a magyar, pláne ha némán egyedül jár az utcán.

Azért vannak vicces helyzetek, mint mikor egy könyvet olvasgatva a szemben ülő lányokról a metrón kiderül, hogy magyarok. De a legviccesebb ez volt: állunk a tömegben a buszon, hátam mögött megszólal valaki: “Tudod, magyarok mindenütt vannak” – erre megfordulok, hogy “Igen, itt vagyunk”.

De a világ kicsi, Prágában is. Dórával pl. 2 közös ismerősünk is van, olyan is, akit még Szegedről ismerek. Zolival kapcsolatban is esett meg egy ilyen dolog, történt ugyanis, hogy volt nálunk egy buli, volt ott egy cseh lány, az egyedüli cseh ott, és mondta, hogy dolgozik náluk egy magyar. Kérdeztem, hogy mi a cég neve, ő mondta, erre én: “Csak nem Zolinak hívják?!” – na az volt ő. Szóval itt Prágában elég sok magyar ismeri a másikat, és ebbe most beleszámolom a felvidékieket is. És, bárki bármit is mond, szerintem itt igenis nagyobb az összetartás közöttünk.”

(Ez egy archív poszt, melynek eredetije itt jelent meg.)

Share.

About Author

Comments are closed.